Kosárlabda NB I/B, Keleti csoport, férfiak, 14. forduló. Talán legfájóbb idei vereségéért igyekezett elégtételt venni pénteken este a listavezető tarjáni gárda, amely a várakozáson felüli újoncidényt futó, a középmezőny tömörségét és kiegyenlítettségét figyelembe véve akár még a négy közé jutásra is esélyesnek tűnő MEAFC elleni összecsapáson egyik kulcsembere, a sérüléssel bajlódó Szabó Péter nélkül lépett pályára.
Konecranes-Salgótarjáni KSE – Miskolci EAFC
98–69 (32–22, 28–15, 24–17, 14–15)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 500 néző, vezette: Válé, dr. Szakáll, Gaál I.
Salgótarján: HELMECZI 13/9, Dániel P. 6, MADÁR 10/6, SÖME-NEK 19/3, TUTUS 20/3. Csere: BÜKI 14/3, Varga M., Schéda 5/3, Béres 4, Pável, Oluic 3/3, Czuprák 4. Edző: Czigler László.
Miskolc: Drahos 12/6, Szepesi 8/3, Tóth G. 11/3, SZOJKA 14, Endrész 6. Csere: Kiss B. 6, GALLÓ 4, dr. Fazekas 2, Orosz 2, Orliczki M. 4. Edző: Bene Szilárd.
Az eredmény alakulása: 4. perc: 14–9, 8. perc: 26–17, 14. perc: 42–27, 18. perc: 58–31, 24. perc: 70–48, 28. perc: 78–50, 34. perc: 88–58, 38. perc: 96–63. Kipontozódott: Szepesi (37.).
A fiatal Büki (labdával) hasznos és ponterős játékot mutatott be a fölényes hazai sikerrel záruló északi rangadón
Eleinte úgy tűnt azonban, hogy a kiváló karmester hiányát a piros-feketék támadójátéka nem sínyli meg túlságosan, így azután az előkelő pozíciójukat főképp remek hazai mérlegükkel megalapozó, idegenben ugyanakkor mindezidáig még nyeretlen miskolciak hamar lépéshátrányban találták magukat. A rutinos Tóth Gábor távoli, illetve Szojka közeli kosarainak hála igazán messzire azonban nem engedte magától a tarthatatlan Tutus és a szintén ponterősen kezdő Helmeczi vezérelte vendéglátót Bene Szilárd alakulata, amely a nyitó negyed derekán is csupán két egységgel volt lemaradva (14–12).
Mindezt úgy, hogy a gárda „agya”, Drahos Gábor ekkortájt szinte kizárólag a hibákat halmozta, nem csoda, hogy a negyedik gyermeteg labdavesztését követően jobbnak látta, ha a társak hátráltatása helyett inkább lekéredzkedik a kispadra. Nem feltétlenül az elégedetlenség okán – bár a védekezés azért valljuk meg jócskán hagyott kívánnivalót maga után –, de a nyitó negyed hajrájára Czigler László is valamennyi kezdőjátékosát lekapta, ami ugyanakkor a góltermelést szemernyit sem vetette vissza. A tarjáni tartalékok közül különösen a fiatal Büki bizonyult remek beszállónak, aki a Madár-Schéda párostól megtámogatva, a kisszünet előtti percekben főszerepet vállalt a vezetés megszilárdításában (32–22).
A mieink előnye, ha nem is egy csapásra, de Tutus és Sömenek menetrendszerű centertalálatai révén, szép fokozatosan azért a rövid pihenő után is tovább gyarapodott, amiben az addig nem túlságosan hatékony védőmunka feljavulása ugyancsak nagyban közrejátszott. Miközben a nagyszünetig tizenöt labdaeladás produkáló vendégek ebben az időszakban éppen csak hozni tudták a pont/perc átlagot, a mezőnyből kimagasló, hetven százalékos pontossággal célzó SKSE előbb húsz, majd egy Büki és Tutus kettő plusz egyes akcióira, valamint Madár és Schéda tripláira alapozott huszáros, 14–2-es rohammal immár közel harminc egységre növelte a feleket elválasztó távolságot. Noha az egyetemi gárda tetemes hátrányát a finisben néhány „kegyelembüntetővel” némileg azért csökkenteni tudta, a nemcsak felettébb eredményes, de helyenként kifejezetten tetszetős játékkal kirukkoló piros-feketék számára a 60–37-es félidei állás így is több mint kiváló alapnak tűnt a folytatásra.
A harmadik felvonást valamivel jobban kezdeték a vendégek, akik a fordulás után jelentősen feljavuló Drahos vezetésével kivágott 9–5-ös nyitányukkal egy röpke pillanatra húszon belülre férkőztek. A 65–46-nál regisztrált tizenkilenc pontos különbségnél közelebb mindazonáltal már egyszer sem kerültek, sőt a védekezésükön valamelyest megint szigorító, s Helmeczi gyors egymásutánban bevágott két trojkájára, valamint Czuprák ziccereire építve egy 15–4-es válaszcsapást öszszehozó piros-feketék az utolsó rövid pihenőhöz már 84–54-es vezetéssel érkeztek.
A nagyobb kérdések közül már csupán egynek a megválaszolásra hivatott végső szakaszt Dániel Péter ügyes kosarai és gólpasszai vezették be, Béres és a dupla-duplát ezúttal is könnyedén szállító Sömenek (19 pont, 10 lepattanó) centergóljait követően pedig, 96–60-as állásnál, a publikum már századik pontot követelte. Csakhogy a célegyenesben látványosan lassító, az utolsó három percben mindössze két pontot összekapirgáló tarjániak ezt az örömöt végül mégsem tudták megadni drukkereiknek, akik azonban ennek ellenére is elégedetten nyugtázhatták az újabb magabiztos győzelmet. A fölényes sikerüket főként ragyogó első félidei támadójátékukkal megalapozó Czigler-tanítványok számára a folytatás sem ígérkezik túlságosan nehéznek, Madár Andrásék ugyanis a következő két hétvégén a mezőny sereghajtóival, a Kecskemét és a MAFC tartalékcsapataival meccselnek.
Czigler László: – Azt gondolom magabiztos győzelmet arattunk, egy öt perces jó periódussal hamar eldöntöttük a két pont sorsát. Sikerünk ugyan ezt követően már egy pillanatig sem forgott veszélyben, ugyanakkor a második félidőben a fölényes vezetés kicsit elaltatott minket, s ezt kihasználva a miskolciak nem engedték, hogy a különbség tovább növekedjen. Köszönjük szurkolóinknak a bíztatást!
Bene Szilárd: – Gratulálok a hazaiaknak, a mai napon bajnokesélyeshez méltó módon játszottak. Mindezzel együtt büszke vagyok arra, hogy azon kevés gárda egyike vagyunk, amelyeknek sikerült legyőznie a salgótarjáni csapatot. További sok sikert kívánok ellenfelünknek!
További eredmények: Tiszaújvárosi Termálfürdő Phoenix KK – Microsec-Budafoki KK 116–52, Békési SZSK – Kecskeméti TE-Duna Aszfalt II. 94–58, EKF-Eger-KOK SE – Budapesti Honvéd SE 82–86.