A Debrecen után Egerben is megbotló tarjániak (fehérben) a megelőző hetek, hónapok jó teljesítménye után az év végére zuhanórepülésbe váltottak
EKF-Eger-KOK SE – Konecranes-Salgótarjáni KSE 77–69 (22–18, 16–17, 12–18, 27–16)
Eger, Leányka úti Sportcsarnok, 100 néző, vezette: Menyhárt, Gyuris, Zalai.
Eger: Jakab Zs. 8/3, Megyes 2, MÁTÉ B. 27/3, Csákvári 4, VARGA I. 9. Csere: CSABÁK 15/3, TÓTH Z. 8/6, Nemes 4/3, Frey, Beák. Edző: Váczi Péter.
Salgótarján: Szabó P. 15/3, Dániel P. 6/6, MADÁR 25/12, Schéda 2, Varga M. 5. Csere: Oluic 8/6, Helmeczi 2, Pável, Béres 2, Czuprák 4. Edző: Czigler László.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–5, 8. perc: 16–14, 14. perc: 28–26, 18. perc: 33–30, 24. perc: 48–43, 29. perc: 50–51, 34. perc: 58–59, 38. perc: 65–68. Kipontozódott: Csákvári (32.), Helmeczi (39.).
Kosárlabda – NB I/B, Keleti csoport, férfiak, 9. forduló. Az ötmeccses bajnoki győzelmi szériájának folytatására, egyúttal a debreceni kupafiaskó feledtetésre készülő listavezető SKSE abszolút esélyesként érkezett az eddig meglehetősen gyenge idényt futó egriek otthonába, még akkor is, ha az óriási presztízsértékkel bíró szomszédvári rangadókon általában mit sem számít a pillanatnyi helyezés és az aktuális forma. A Váczi-tanítványok azonban, utóbbi hagyományból kiindulva, hamar tudomására hozták ismét eléggé nehezen felpörgő riválisuknak, hogy a maguk részéről ezen a csütörtök estén igenis készen állnak némi papírforma-borogatásra. Ennek megfelelően a nyitó felvonás közepe táján 9–5-re, majd kisvártatva 13–8-ra is vezettek a főként Máté Balázs és Jakab Zsolt kosaraira építő hazaiak, akiknek az előnye még nagyobb is lehetett volna, ha a büntetődobásoknál jobban összpontosítanak. Noha a sérült Tutust nélkülöző tarjániak a negyed hajrájára támadójátékukat úgy-ahogy ráncba szedték, védekezésükben továbbra is nagyon sok volt a figyelmetlenség, így hiába jött össze Madár ziccereivel 18-nál az egyenlítés, két labdaeladást kihasználva a pihenőre megint megléptek a nem csak eredményesen, de helyenként kimondottan látványosan is kosárlabdázó Varga Imréék (22–18). A mieink ráadásul a második tíz percet is eléggé szárnyaszegetten kezdték, miáltal a sokkalta agresszívabb, akaratosabb, lényegesen jobban lepattanózó, s több gyorsindítást is sikerrel levezénylő főiskolások pár pontos fórját az erős hazai pályát fújó játékvezetők ítéleteivel gyakran, és többnyire jogosan, elégedetlenkedő piros-feketék egészen a félidő legvégéig nem is igazán fenyegették. A finisben azért nagy kínnal-keservvel megint csak egalizáltak Szabó Péterék, csakhogy a meglepően szűkre szabott játékidejét igen hasznosan eltöltő Tóth Zoltán dudaszó pillanatában behulló hármasával a vendéglátók a nagyszünetre már vissza is ragadták a vezetést (38–35).
A térfélcsere után Dániel Péter triplája és Szabó Péter duplája kezdte élesztgetni az addig látottaktól meglehetősen apatikussá váló vendégdrukkereket, ám az SKSE előnye ez alkalommal is igencsak tiszavirág életűre sikeredett. Amellett ugyanis, hogy a sípmesterek változatlanul vonakodtak faultot fújni a ziccerben sorozatosan szabálytalanul akadályozott tarjániaknak, a túloldalon Máté, védőinek előzékenységét kihasználva, továbbra is szinte tetszése szerint szórta a kosarakat. A harmadik periódus derekára hét ponttal elhúzó egriek azonban a folytatásban a félszázas határnál jó időre letáboroztak, amit kihasználva a Szabó Péter vezette látogatók az utolsó rövid szünet előtt egy 10–0-ás részhajrát produkálva ismét fordítottak (50–53). Bár a záró negyed meglehetősen hullámzóan alakuló első felében, az éledezni látszó Madár kettesével és pontos büntetőivel, valamint Dániel újabb jó ütemű távolijával a különbségre egy pontot még rá is pakoltak, ekkorra már a napnál is világosabbá vált, hogy az előzetesen talán kisebb ellenállásra számító tarjániak arra hiába is várnának, hogy a hatalmas becsvággyal harcoló házigazdáik időnek előtte feladják a küzdelmet, netán kifulladjanak. Ezt alátámasztandó, a különösen nagy kedvvel pattogtató Máté újabb villanásai nyomán, a mieink kisvártatva már újfent a 6–0-ás futamot produkáló főiskolások hátát bámulhatták. Ekkor azonban ismét előlépett az idény során már oly sok fontos kosarat bepörkölő Madár, aki két remek ütemű hármasával a végjátékba fordulva 68–64-es vezetéshez jutatta csapatát. Ámde vendégszempontból kisvártatva megint baljós fordulatot vett a már addig is épp elég kínosan alakuló találkozó menete, a kipontozódása után még egy technikai hibát érő megjegyzést is elejtő Helmeczi András fegyelmezetlenségét, valamint Szabó Péter labdaeladását ugyanis, a Máté-Csabák duó révén, a hevesi alakulat egy villámgyors 7–0-ás etappal büntette (72–68).
Mivel pedig az utolsó percben a mieink végső mentsvárként bevetett tripláikkal jobbára palánkot sem találtak, Máté és – az épp a nógrádi megyeszékhelyről elszármazott – Csabák ugyanakkor a büntetővonalról egyszer sem hibáztak, a kétségtelenül gyengébb játékerőt képviselő, viszont sokkal lelkesebb és tettre készebb Dobó-utódok alaposan elrontották, a három hónap alatt felépített renoméjukat szűk egy hét leforgása alatt jócskán leromboló tarjániak karácsonyát.
Váczi Péter: – Játékosaim, az utóbbi időszak mélyrepülését feledtetve, egymást múlták felül ezen az estén, s ez alapján, azt gondolom, megérdemelten nyertük meg a mérkőzést.
Czigler László: – Mivel nem szeretnék senkit megbántani, így most inkább nem is mondanék semmit…