Salgótarján. Az orvos és ápolási létszámhiány már szinte az egész országban és Európában jelentős nehézségeket okoz. Utána jártunk annak, hogy egy kórház hogyan éli meg a nem a csekély nehézséget. A témához kapcsolódóan a Szent Lázár Megyei Kórház vezetésével vettük fel a kapcsolatot.
– Milyen kihívások merülnek fel a kórház életében, amit szinte mindennap le kell küzdeni az intézményben dolgozó orvosoknak és ápolóknak?
Dr. Bercsényi Lajos főigazgató főorvos: – Megállapított tény, hogy ott betegebbek az emberek, ahol szegényebbek és idősebbek. Sajnos Nógrád megyében ez a helyzet áll fenn, így itt többet kell a betegekre költeni, s ez a megyei kórháznak az átlagnál jóval nagyobb kihívást jelent. Azonban ennek a nyomásnak mindig ellen tudunk állni, s a lakosságot az általunk adható legmagasabb szinten mindig el tudjuk látni. Tőlünk még egyetlenegy beteg nem ment el úgy, hogy ne lett volna ügyelet, nem végezték volna el neki a szükséges vizsgálatokat vagy ne lett volna ellátás. Ezért pedig őszintén hálás vagyok a munkatársaimnak, ugyanis az ő kitartásuknak köszönhetjük, hogy a megyének meghatározó egészségügyi intézménye a Szent Lázár Megyei Kórház. S ez addig így is marad, amíg a jelenlegi menedzsment vezeti a kórházat. Azaz csak egy dolog fog számítani: hogy a beteg kapja meg azt az ellátást, amelyet a szakma szabályai szerint meg kell kapnia. Tehát spórolni a betegellátáson nem fogunk. Olyan nem volt és nem is lesz, hogy azért mert nincs rá pénzünk, valaki nem kapja meg a gyógyszert vagy nem végzik el a szükséges műtétet.
– Hogyan nehezíti meg az intézmény helyzetét az országos szintű orvoshiány?
Dr. Laczkó Tamás orvos igazgató: – Sajnos óriási gond az orvoshiány egész Európában, az országban és megyénkben is, ezért nagyon sokat küzdünk a probléma elhárításáért. Azonban abból nem engedünk, hogy az intézményben mindig legyen minden szakmában orvos az év összes napján, még az ünnepekkor is. A kórházban elsősorban három osztályon – csecsemő és gyermekgyógyászat, urológia és sürgősségi – küzdünk orvoshiánnyal. A létszámot pedig jelenleg budapesti és egri külsős szakemberekkel töltjük fel, akiket részállásban foglalkoztatunk.
– Véleményük szerint hogyan lehetne véglegesen felszámolni az orvoshiányt?
Dr. Bercsényi Lajos: – A szakembermegtartó-képesség Nógrád megyében rosszabb, mint az ország más területén. Ezért folyamatosan azon dolgozunk, hogy pluszforrásokat hozzunk a kórházba addig, amíg a munkahely és fiatal megtartó képessége nem növekszik a területnek. Ugyanis csak úgy tudjuk megtartani a szakembereket, ha többet adunk a közösből, mint máshol. Nagyon sok kritika éri manapság az egészségügyet, hogy a költségek el vannak tolva a fejlesztések irányába és a fenntartásra kevesebb pénz jut. Ez igaz, de azt is tudni kell, hogy a korszerűsítésekre szükség van, hiszen ezek nélkül már rég nem működne az egészségügy.
Dr. Laczkó Tamás: – Ezek a projektek olyan több évtizedes hiányokat pótoltak, amit a kórházak nem tudtak volna saját költségvetésükből megoldani. Sőt ezek nélkül nem lenne esélyünk a fennmaradásra, illetve hogy a mai kor színvonalának megfelelő ellátást nyújtsunk. Továbbá a fejlesztéseknek van még egy nagyon fontos hozadéka is, hiszen a fiatal orvosokat csak olyan kórházba lehet odacsábítani, ahol korszerű gép- és műszerparkkal dolgozhatnak. Erre a legjobb példa a sürgősségi osztályunk, ahol is nagyon sokáig „küzdöttünk” a körülmények miatt. Az osztályos megújulást követően azonban a fiatal szakemberek érdeklődő megkeresései is megnőttek.
– Mennyire jellemző a kórházban az ápolói létszámhiány?
Dr. Kadlótné Klement Szilvia ápolási igazgató: – A Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskolával meglévő szoros kapcsolatunk révén nálunk szerencsére még nem gyűrűződött be az ápolási létszámhiány. Ez annak köszönhető, hogy az oktatási intézményben minden évben képeznek ápolókat és bár sajnálatos módon itt is mennek el emberek, de mindig tudjuk pótolni őket a végzett diákokkal. Továbbá az is segíti a létszám szinten tartását, hogy a tanulók nálunk töltik a gyakorlatukat és ez szerencsére közrejátszik abban, hogy zömében hozzánk jönnek dolgozni a tanulmányok elvégzése után. A jó viszony révén az alma materből jelenleg három ápolói osztállyal van tanulószerződésünk, ami azt jelenti, hogy a gyerekek tulajdonképpen munkavállalóként vannak jelen a kórházunkban, s a törvénynek megfelelően fizetést is kapnak.
– A dolgozói létszámhiány mellett több egészségügyi intézményben problémát okoz a kevés pénzből való gazdálkodás. Önök hogy oldják meg ezt a problémát?
Kaszás Erika gazdasági igazgató: – Az ország nagyobb kórházaihoz hasonlóan mi is kevesebb pénzből gazdálkodunk, mint amennyire valóban szükségünk lenne. Azonban nem fordult elő és nem is fog, hogy valamelyik beteg nem kap gyógyszert, műtéti ellátást, vagy a dolgozók nem kaptak volna illetményt. Ebből adódóan azon próbálunk spórolni, ütemezni, hogy mikor javítsunk ki egy eltörött járólapot, vagy mikor fessük ki a festésre szoruló kórtermeket. Ezek azok a munkák, amelyek nem mindig történnek meg időben a pénz hiánya miatt. De nincs olyan betegünk, vagy partnerünk, aki ne azt mondaná, hogy ez a kórház az országban példaértékű, abban a tekintetben, hogy milyen állapotban van. S a mi feladatunk bebizonyítani, hogy a szakmai szabályok szerint szükséges összegtől egy forinttal sem kell több a működésre.
Dr. Bercsényi Lajos: – Szeretnénk köszönetünket kifejezni a Szent Lázár Lovagrendnek a fennmaradáshoz szükséges támogatásokért, hiszen hihetetlen mennyiségű ápolási eszközt kapunk tőlük Németországból. S nem utolsó sorban hálával tartozunk a megyében működő alapítványoknak és civil szervezeteknek is, hiszen ők is egyre többször segítik kórházunkat.
– Fentebb említették a pályázatokat, amelyekből több éves lemaradásokat sikerült bepótolniuk. Melyek voltak ezek, és mekkora összegből valósították meg a fejlesztéseket?
Dr. Bercsényi Lajos: – Az utóbbi évek fejlesztései nagyon sok mindent jelentettek, hiszen amellett, hogy fejlődött az intézmény, még egyes szakmákat is komolyan meg tudtunk erősíteni. 2007-2015 között összesen tizenkilenc kisebb-nagyobb tender valósult meg több mint ötmilliárd forintnyi támogatásból. Ezek közül jelentős volt a tüdőgondozó épületének átalakítása, a sürgősségi osztály bővítése és korszerűsítése, valamint tavaly ősszel sikerült húszéves lemaradást pótolnunk, és beüzemeltük az új MR készüléket. Továbbá a képalkotó diagnosztikának a modernizálása is fontos előrelépés volt, mert magával vonzotta a szakembergárdának a bővülését.
– Milyen projekttervek vannak erre az esztendőre?
– Dr. Bercsényi Lajos: – Egyik fontos célkitűzésünk, hogy a tisztaságból, a kertnek és a környezetnek az ápoltságából nem engedünk, mert ezek példaértékűek a külső szemlélő számára. A kórtermek, a belső terek tisztasága evidencia. Így nagyon megköszönnénk, hogy a betegek érdekében is minden hozzánk látogató ezt szintén fontosnak tartaná. Emellett törekedni fogunk az üres állások végleges betöltésére is, illetve szeretnénk még továbbfejleszteni a telemedicinánkat, hogy ne a betegek utazzanak hozzánk, hanem a leleteket küldjék a háziorvosok. A pályázatok terén pedig tervezzük a központi laboratórium fejlesztését, továbbá beszereznénk négy ultrahang készüléket és számos ápolási eszközt is, valamint részt vennénk egy képzési programban, amely során a nálunk dolgozó szakemberek bővíthetik majd tudásukat.
